Michael Schoelen posted a photo:
This is not my dog, he just lives with me. All shot on a white couch which he likes to get dirty with his dark hair.
Shot with Canon EOS 7D w/ Canon EF 50mm f/1.8 lens.
Strobist: 430ex (camera left) via slave (shoot thru umbrella).
Some of my first off camera flash shots, still learning :)
Michael Schoelen posted a photo:
This is not my dog, he just lives with me. All shot on a white couch which he likes to get dirty with his dark hair.
Shot with Canon EOS 7D w/ Canon EF 50mm f/1.8 lens.
Strobist: 430ex (camera left) via slave (shoot thru umbrella).
Some of my first off camera flash shots, still learning :)
Michael Schoelen posted a photo:
This is not my dog, he just lives with me. All shot on a white couch which he likes to get dirty with his dark hair.
Shot with Canon EOS 7D w/ Canon EF 50mm f/1.8 lens.
Strobist: 430ex (camera left) via slave (shoot thru umbrella).
Some of my first off camera flash shots, still learning :)
Michael Schoelen posted a photo:
This is not my dog, he just lives with me. All shot on a white couch which he likes to get dirty with his dark hair.
Shot with Canon EOS 7D w/ Canon EF 50mm f/1.8 lens.
Strobist: 430ex (camera left) via slave (shoot thru umbrella).
Some of my first off camera flash shots, still learning :)
Michael Schoelen posted a photo:
This is not my dog, he just lives with me. All shot on a white couch which he likes to get dirty with his dark hair.
Shot with Canon EOS 7D w/ Canon EF 50mm f/1.8 lens.
Strobist: 430ex (camera left) via slave (shoot thru umbrella).
Some of my first off camera flash shots, still learning :)
ronramstew posted a photo:
Cyril Kydd, Squadron Leader ex-RAF, lived in Agadir for 18 years. Now in his 91st year, he tries to make at least one trip back a year from his home in Devon. Cyril is modest about his 'war', but among his many exploits he piloted the plane that made the parachute drop of the first inflateable sea rescue vessel (designed by Uffa Fox), on May 5th 1943. He also flew Tito around on his tour of Burma. A Liverpudlian by birth and early upbringing, he has the scouser's sharp wit and irrepressible crap detector. Should you meet Cyril, tell it as it is, or else!
henikeke2 posted a photo:
(börtön)sziget 1948?1949-ben, a kommunista Jugoszlávia legsúlyosabb válságid?szakában jött létre. 1948-ban a már egy ideje meglév? jugoszláv?szovjet ellentétek nyílt szakításhoz, szembeforduláshoz vezettek a két, korábban szoros, szinte ?testvéri? kapcsolatot ápoló kommunista ország között. A szakítás aktusaként 1948 nyarán, tehát éppen hatvan éve Jugoszláviát kizárták a Kominformból (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája), ezzel a belgrádi vezetés igen nehéz helyzetbe került. A kialakult feszültségre jellemz?, hogy reális lehet?sége volt egy nyílt háborús összecsapásnak a Szovjetunió (és csatlósai), valamint Jugoszlávia között. Ebben a helyzetben, a belgrádi hatalom zsigeri reflexeként, Tito rövid id? alatt, határozottan és kegyetlenül leszámolt vélt és valós ellenségeivel, az úgynevezett kominformistákkal. A fogalom ezúttal azokat jelentette, akik ellenezték a szovjetekkel történ? szakítást, kitartottak Sztálin és a moszkvai vezetés mellett. Vagyis a jugoszláv rendszer ellenségei az ötödik hadoszlopnak tekintett bels? ellenség, a ?valódi? kommunisták lettek. A legveszélyesebbnek tartott emberek számára egy lakatlan és akkor még valóban teljesen kopár, csak birkák legeltetésére használt szigeten létesítettek lágert. A sziget elnevezése híven tükrözte jellegét.
A cél az volt, hogy a szovjet GULÁG mintájára olyan lágert hozzanak létre, amely egyszerre van hermetikusan elzárva és elrejtve a külvilágtól, amely mind fizikailag, mind lelkileg megtöri az ott fogva tartottakat, s amelyb?l szinte lehetetlen megszökni. Egy mindent?l elzárt csupasz sziget, amelyet a természeti adottságok önmagukban elviselhetetlenné tesznek, megfelel?nek t?nt Tito számára. Ez lett Goli otok. Nem ez volt az els?, s nem is az egyetlen láger az országban, de ez lett a leghírhedtebb.
A kominformisták, azaz a legnyakasabb Moszkva-barát kommunisták els?, 1200 f?s csoportja 1949 nyarán érkezett Goli otokra, ahol külön n?i és külön férfi láger létesült. Több környez? piciny szigeten is létesültek lágerek, így például a szomszédos Grguron, mely csak n?i raboknak lett börtöne. Pontos adatok nincsenek, horvát becslések szerint az 1949?1956 közötti periódusban az e két szigeten fogva tartottak száma nagyságrendileg 20 és 30 ezer között mozgott. A foglyok szinte kizárólag kommunisták voltak, azok, akiket a rendszer a legveszélyesebbnek tartott. Jugoszláv adatok szerint 1948 és 1963 között 55 ezer személyt tartóztattak le kominformizmus vádjával. Kés?bb Rankovic belügyminiszter bevallotta, a letartóztatottak fele ártatlan volt. Az elítéltek 40%-a a háború éveiben a partizánmozgalom tagja volt. Egyes adatok szerint a letartóztatottak közül 244 f? volt magyar nemzetiség?.
Sok megrázó, a szigetre látogató turista számára ma már szinte felfoghatatlan történet él az itteni szenvedésekr?l. Az egyik ezek közül, hogy amikor új foglyok érkeztek a szigetre, a régi rabok két sorba állva addig ütötték a frissen érkezetteket, amíg azok el nem ájultak. Azok, akik nem ütöttek elég keményen, vagy nem voltak hajlandók a verésben részt venni, maguk is verést kaptak. Az els? napokat sokan nem élték túl. Számos dolgot azonban máig titok övez, hiszen nagyon kevés a rendelkezésre álló információ, a nyilvánosságra hozott dokumentum, a még él? egykori foglyok pedig ritkán szólalnak meg, felejteni szeretnék a borzalmakat.
Spalírban
Azt viszont pontosan lehet tudni, hogy a körülmények rettenetesek voltak. A rabokat nehéz fizikai munkára kényszerítették, a legtöbbször k?bányászatra. Nyáron elviselhetetlen volt a h?ség, melyet kezdetben árnyék sem csillapított. A szigetnek saját édesvízforrása nincs, az es? pedig ritkán esik. Télen a 150 kilométeres sebességgel fújó szél, a bora okozott kínszenvedést. A tenger pedig meglehet?sen mély, s a sebes áramlatok lehetetlenné teszik a szökést.
Magyar nyelven unikumnak számít egy egykori fogoly, Eva Grlic emlékirata, aki 1950 és 1952 között raboskodott Goli otokon és Grguron. Emlékezések cím? memoárjában el?ször lehet nagyobb terjedelemben magyarul is olvasni az egykori börtönszigetr?l és az ott történtekr?l. A lapokról orwelli világ rémképe bontakozik ki.
Mint a sorokból megtudhatjuk, a Goli otokra szánt szerencsétleneket élelem, víz és a legcsekélyebb poggyász nélkül tehervagonokba tuszkolták, majd a vonatok többnyire éjszakánként szállították ?ket a deportálásra kijelölt kis kiköt?kbe. Itt kavics- és homokszállító uszályok gyomrába zsúfolták a foglyokat. Mindenhol infernális állapotok uralkodtak. Ám az igazi megpróbáltatások csak a megérkezés után következtek. Sokakat a hajánál fogva ráncigáltak az uszály fedélzetére. ?Abban a pillanatban, amint a lábunk földet ért, valaki durván megragadott, és s?r? pofonok, szidalmak ? »Gyerünk, frissen, banda!« ? közepette lökdösni kezdtek bennünket. A barakkok között az út mindkét oldalán madárijeszt?k sorakoztak. Két sorba, úgynevezett spalírba állított, sovány, kócos asszonyok, az ordítástól eltorzult arccal ? sokan foghíjasan és korán meg?szülve ? hisztérikusan integettek és kiabáltak: »Aki nincs velünk, az jobb, ha nincs is!« - szólt a jelszó. Egy er?sebb hang felüvöltött: »Kiért?« - és a szétzilált kórus ráfelelt: »Titóért! A pártért! Mind! Mind! Mind!« Szörny? volt. [...] Ahogy kirángattak a hajóról, odalöktek e féktelen sorfalak közé.
Végig kellett mennünk köztük. A hadonászó kezek ütöttek-vertek, ahol értek. Pofoztak, két ököllel csépeltek, arrébb rúgtak, hogy elérjék a következ?t is a sorban.?
A félholt embereket belökdösték egy barakkba, ahol szürke rabruhát kaptak, autógumiból készült lábbelit, majd mindenki haját levágták. A meggyötört emberekre nem lehetett ráismerni, maguk is ?madárijeszt?vé? váltak, olyanokká, amilyeneket megérkezésükkor a ?spalírban? láttak. A normális életb?l ide csöppentek számára annyira sokkolók voltak az els? élmények, hogy bizony sokak elvesztették a kiszabadulásba, a túlélésbe vetett hitüket. Maga Grlic is így érzett ekkor. ?Az els? gondolatom [...] az volt, hogy innen nincs kiút. Innen senki sem kerülhet ki élve. Pedig ez még csak a lágy kezdet volt, a bevezet?.?
Hadfi Örs Tamás
Keith Anderson Cycles posted a video:
It's been two-and-a-half years since we began this project, and the prototypes are here. Special thanks to Ross Shafer of Six-Nine Design for the drawings and Dave Garoutte of DKG CNC for the machining.
karine tito posted a photo:
[decoraçăo de casamento]
celebraçăo: capela do diocesano
recepçăo: cookies platinum
karine tito posted a photo:
[decoraçăo de casamento]
celebraçăo: capela do diocesano
recepçăo: cookies platinum
karine tito posted a photo:
[decoraçăo de casamento]
celebraçăo: capela do diocesano
recepçăo: cookies platinum
karine tito posted a photo:
[decoraçăo de casamento]
celebraçăo: capela do diocesano
recepçăo: cookies platinum
karine tito posted a photo:
[decoraçăo de casamento]
celebraçăo: capela do diocesano
recepçăo: cookies platinum
karine tito posted a photo:
[decoraçăo de casamento]
celebraçăo: capela do diocesano
recepçăo: cookies platinum
